A tetők hőszigetelése

Mára köztudottá vált, hogy a családi házak fenntartási költségeit – megfelelő hőszigetelés alkalmazásával – jelentősen csökkenthetjük Ezelőtt 20-30 évvel a házak többségét egyáltalán nem hőszigetelték, hiszen az akkori alacsony energiaárak mellet nem volt értelme szigetelni az épületeket. De a helyzet mára már megváltozott , energia készleteink igencsak apadnak, így a jövőnk szempontjából rendkívül fontossá vált az energia megtakarítást szorgalmazó technikák alkalmazása.

Lélegző kerámia tetőcserép

Fontos tudni, hogy a jó minőségű kerámiacserepek kiégetésénél apró kapillárisok (légcsatornák) keletkeznek, amelyekben nagy sebességgel megy végbe a nedvességáramlás. Így a csapadékból illetve a párából származó nedvesség, hamar a “múlt homályába” merül. Erre a tulajdonságra szokták azt mondani, hogy a cserép lélegzik. Ennek következtében javul a tetőtér téli-nyári klímája és igy jótékony hatást gyakorol a pénztárcánkra.

Utólagos hőszigeteléssel, vagyis alátétszigeteléssel könnyebb kézben tartani a fűtési költségeket, de legjobb előre gondolni erre is. Az utólagos hőszigetelés feltétele, hogy a tető átszellőztetett hideg tetőként működjön, ezért a be és kiszellőzést meg kell oldani. Az utólagos hőszigetelést háromféle módon szokták elvégezni: egyrészt ismeretes a szarufák közötti, másrészt a szarufák alatti és végül a szarufák feletti szigetelés. Minden esetben a meglévő réteg felépítése határozza meg, hogy melyik módszert választják. A leggyakrabban mégis a szarufák közötti szigetelést alkalmazzák, melynek során általában rostos szigetelőanyagot tesznek a szarufák közé. Külön rögzítésről ebben az esetben tehát nincs szó. Ha a szarufa felett páraáteresztő fólia van, akkor a szarufa teljes mélységét ki lehet tölteni szigetelőanyaggal, mert így nem kell az attól tartani, hogy az anyag átnedvesedne, ám nem árt tudni, hogy korábban nem volt forgalomban páraáteresztő alátéthéjazat, ez csak az utóbbi négy-öt évben jelent részbeni felhasználást.

A magas tetők ácsszerkezetei nem mindig kedveznek az előre gyártott anyagoknak. A szarufák távolsága nem szokott egyforma lenni, néha még egy tetőn belül sem azonos. Az ilyen esetekben többnyire jelentős anyagveszteséggel kell számolni, bár ma már létezik olyan szálas hőszigetelő anyag, mely esetében nem egyenlő szarufa közökkel is lehet gazdaságosan szigetelni. Nem elhanyagolható az sem, hogy a könnyű, szálas anyagok nem formatartók, és “belógnak”. Ilyenkor a szarufák mellett hiányzik a hőszigetelő anyag, hőhíd keletkezik. Ezek a hibák kiküszöbölhetők a speciálisan a magas tetők hőszigetelésére alkalmas elemekkel. Mivel az előírások mindig a hőátbocsájtást akarják csökkenteni, a szükséges hőszigetelő réteg vastagsága függ az anyag hővezetési tényezőjétől. Ha jobban szigetel az anyag, kisebb vastagság is elegendő, de mindenesetre célszerű a tíz centiméteres hőszigetelő elem használata, négy-öt centiméter vastag, kiegészítő, szarufák előtti hőszigeteléssel.

Utólagos hőszigetelés

Régebbi épületeknél általában hiányzik ez a páraáteresztő fólia, itt tehát nem valósítható meg az előző eljárás, hiszen a nedvesség átjárná a szigetelést. Ezért a szellőzés érdekében mintegy két centiméteres rést illik hagyni a szigetelőanyag fölött és az eresznél a beszellőzést is biztosítani kell, ezért az eresznél be kell avatkozni. A legjobb szigetelést azok az ék alakúra kiképzett merev táblás anyagok biztosítják, ugyanis ahhoz, hogy a szigetelőanyag jól rögzíthető legyen, fontos, hogy néhány tíz milliméterrel szélesebb legyen, mint maga a szarufák közötti távolság.

Említettünk még két másik, szintén elterjedt szigetelési módszert. A szarufák alatt általában akkor hatékony a szigetelés, ha ez más módon – a szarufák között – nem oldható meg a szarufák mélysége miatt. Van olyan szakember, aki nem tartja jó megoldásnak a szarufák alatti szigetelést, mert nem lehet szakszerűen kivitelezni. Az utólagos hőszigetelés a tetőfedés megbontása nélkül ugyanis nem megoldható. Elméletben azonban az eljárás igen egyszerű: a szarufákra lemezből készült tartókat szerelnek, s ezekre szúrják fel a szigetelőanyagot. Szarufák feletti szigetelésre pedig leginkább új építésű épületeknél kerül sor, utólagos szigetelésre ritkábban használják.

A módszer hatásfoka kiváló, mivel a tetőre kívülről szögelnek fel olyan nyomásálló kőzetgyapot csíkokat, melyek közé szintén kőzetgyapot alapanyagú paplant fektetnek, így a szigetelési rendszer egy összefüggő külső burkolatot alkot. Ennek a megoldásnak két nagy előnye van. Egyrészt esztétikailag kedvező, hogy a szarufákat nem takarja el a belső burkolat, és ez nagyon attraktív. Másrészt, a hőszigetelést nem szakítja meg az ácsszerkezet, tehát hőhídmentes szigetelést lehet kialakítani.

A tető hőszigetelése az épület lakhatósága és az energiafelhasználás csökkentése miatt szükséges. De az állagmegőrzés is éppen ennyire fontos, így ha nem akarjuk, hogy páralecsapódás, penészesedés jelentkezzen a mennyezeten, akkor hőszigetelnünk kell a tetőt. A nagyobb hőszigetelő-anyag vastagság pedig minimális többletköltséggel jelentős energia-megtakarítást eredményez. Külföldön van példa arra, hogy a hőszigetelés vastagságának jelentős megnövelésével olyan drasztikusan lecsökkentik a ház energiaveszteségét, hogy a fűtési rendszer minimálisra csökkenthető, vagy akár el is hagyható.